2011. december 8., csütörtök
2010. augusztus 2., hétfő
A szatmári elnyújtott flashmob
A flash mob arról szól, hogy maroknyi ember összebeszél és pár percig valami furcsát csinál közterületen, vagy azért, hogy valamire felhívja a figyelmet, vagy élcelődésből, vagy csak úgy saját megelégedésre. És úgz magyarították, hogy villámcsődület (flash =villám, mob = tömeg).
De a legesleg lényege, hogy nem kürtöli világgá, hogy ezt meg azt tervez, itt meg ott, hanem csak az a pár ember tud róla, aki részt vesz benne.
Erre Szatmárnémetiben csinálnak olyat, hogy előre bejelentik a sajtóban, hogy hol tartják meg a csődületet és az két órát tart. Kétórás villámot még sose láttam, és a nyilvános bejelentés sem jellemzője az ilyenféle csődületnek.
Már nem egy ilyen volt és már a következőt is bejelentették. Nincs nekem semmi bajom azzal, hogy extrovertált emberek kimennek az utcára figyelemfelkelteni, csak ne nevezzék flesmobnak!
Hát de nem?! De!
De a legesleg lényege, hogy nem kürtöli világgá, hogy ezt meg azt tervez, itt meg ott, hanem csak az a pár ember tud róla, aki részt vesz benne.
Erre Szatmárnémetiben csinálnak olyat, hogy előre bejelentik a sajtóban, hogy hol tartják meg a csődületet és az két órát tart. Kétórás villámot még sose láttam, és a nyilvános bejelentés sem jellemzője az ilyenféle csődületnek.
Már nem egy ilyen volt és már a következőt is bejelentették. Nincs nekem semmi bajom azzal, hogy extrovertált emberek kimennek az utcára figyelemfelkelteni, csak ne nevezzék flesmobnak!
Hát de nem?! De!
2010. július 30., péntek
Portugáliai nyaralás 2010
Tizenkét nap Portugália és vágyok vissza mindig.
A portugáliai Algarve partjait bejárva, olyan mintha tucatnyi nyaralás töltene el az ember egy hétköznapi tengerparton.
Lépten-nyomon újabb és újabb partok, mindegyik más, mindegyik más egyéb miatt szép, még a víz se ugyanolyan sós, meg nem ugyanúgy hullámzik mint az előző nap meglátogatott parton.
Láttam Lisszabont is, meg pamplonai bikafuttatást portugál módra, buborék-búvárkodtam is egy XXI-ik századi hippik által is kedvelt parton, küzdöttem a derékig érő víz ellenére is elemi erejű apállyal, meg láttam a végtelen Atlanti óceánt Európa legnyugatibb csücskén, ahol a szikláról majd lefújt a szél.
A részleteket meg leírtam >ITT<:
A portugáliai Algarve partjait bejárva, olyan mintha tucatnyi nyaralás töltene el az ember egy hétköznapi tengerparton.
Lépten-nyomon újabb és újabb partok, mindegyik más, mindegyik más egyéb miatt szép, még a víz se ugyanolyan sós, meg nem ugyanúgy hullámzik mint az előző nap meglátogatott parton.
Láttam Lisszabont is, meg pamplonai bikafuttatást portugál módra, buborék-búvárkodtam is egy XXI-ik századi hippik által is kedvelt parton, küzdöttem a derékig érő víz ellenére is elemi erejű apállyal, meg láttam a végtelen Atlanti óceánt Európa legnyugatibb csücskén, ahol a szikláról majd lefújt a szél.
A részleteket meg leírtam >ITT<:
2010. május 27., csütörtök
2008. szeptember 30., kedd
Hogyan született meg a blog?!
Tegnap utánajártam egy kicsit (mint Elmo szokott a dolgainak a Szezám utcában), hogy mi a nyavalya is valójában az a blog, eszik-e vagy isszák, és erre bukkantam:
Az első blogot a mai állás szerint Tim Berners-Lee, az internet szülőatyjának a nevéhez fűzhetjük, aki az 1990-es évek közepén elindította a „What’s New!” névre hallgató oldalát, ahol bejegyzésein keresztül irányítgatta linkekkel az olvasóit az interneten található egyéb webhelyekre.
A következő lényeges állomás néhány hónappal később következett. 1997. április 1-én indította el szintén nyilvános bejegyzéseket, tartalmazó oldalát Dave Winer, egy New York-i számítógépes guru, aki a webes fejlesztések témájában volt jártas. Oldalának címe „Scripting News” volt, melyen Lee-hez hasonlóan az általa a témában érdemesnek talált site-okra kalauzolta látogatóit.
we blog
A weblog mint kifejezés megszületését az internet kutatói szintén 1997-re teszik, egy bizonyos John Barger nevéhez kötik. Ő használta erre a naplószerú formátumra a weblog szót, és ez olyannyira elfogadott lett, hogy 2003-ban az Oxford Nagyszótár is felvette címszavai közé. A rövidített, napjainkban is legelterjedtebb verziót pedig Peter Merholz ültette a köztudatba 1999-ben, amikor is a weblog szót újraértelmezte, felosztotta a „we blog” kifejezésre, melynek jelentése: mi blogolunk (persze több átvitt és háttérjelentés is kapcsolható hozzá, ami a magyarra fordításnál sajnos elveszik). Innentõl kezdve már igeként és főnévként is értelmezhetővé vált, a szerzőket pedig bloggereknek, azaz blogolóknak nevezték el. Ekkor kezdődött meg a személyes webnaplók igazi népszerűsége nem csak az informatikai, hanem a közéletben is, megjelentek az első blogszolgáltatók, mint a Pitas, a Blogger vagy éppen a Livejournal. Használatukhoz minimális technikai ismeretek voltak szükségesek, ami mára még tovább egyszerúsödött, így gyakorlatilag a bloggerkedés lehetõsége mindenki elõtt nyitottá vált.
70 millió aktív blog
A növekedés óriási, kétezerben az ingyenes blogszolgáltatóknál nyitott blogok számát kb. 135.000-re tették, ez kétezernégyre elérte a tízmilliót is. A Technorati legfrissebb becslései alapján napjainkban mintegy 70 millió blog tekinthetõ aktívnak vagy fél-aktívnak, de már 200 millióra tehetõ az elkezdett de félbehagyott vagy befejezett, azaz inaktív szövegfolyamok száma. (Azonban ebbe már nem csak az ingyenes szolgáltatók blogjai tartoznak bele.) És mára már az ebben rejlõ lehetõségeket nem csak a végfelhasználók egyre növekvő társasága, hanem egyre több szakma is kezdi felfedezni.
Az első blogot a mai állás szerint Tim Berners-Lee, az internet szülőatyjának a nevéhez fűzhetjük, aki az 1990-es évek közepén elindította a „What’s New!” névre hallgató oldalát, ahol bejegyzésein keresztül irányítgatta linkekkel az olvasóit az interneten található egyéb webhelyekre.
A következő lényeges állomás néhány hónappal később következett. 1997. április 1-én indította el szintén nyilvános bejegyzéseket, tartalmazó oldalát Dave Winer, egy New York-i számítógépes guru, aki a webes fejlesztések témájában volt jártas. Oldalának címe „Scripting News” volt, melyen Lee-hez hasonlóan az általa a témában érdemesnek talált site-okra kalauzolta látogatóit.
we blog
A weblog mint kifejezés megszületését az internet kutatói szintén 1997-re teszik, egy bizonyos John Barger nevéhez kötik. Ő használta erre a naplószerú formátumra a weblog szót, és ez olyannyira elfogadott lett, hogy 2003-ban az Oxford Nagyszótár is felvette címszavai közé. A rövidített, napjainkban is legelterjedtebb verziót pedig Peter Merholz ültette a köztudatba 1999-ben, amikor is a weblog szót újraértelmezte, felosztotta a „we blog” kifejezésre, melynek jelentése: mi blogolunk (persze több átvitt és háttérjelentés is kapcsolható hozzá, ami a magyarra fordításnál sajnos elveszik). Innentõl kezdve már igeként és főnévként is értelmezhetővé vált, a szerzőket pedig bloggereknek, azaz blogolóknak nevezték el. Ekkor kezdődött meg a személyes webnaplók igazi népszerűsége nem csak az informatikai, hanem a közéletben is, megjelentek az első blogszolgáltatók, mint a Pitas, a Blogger vagy éppen a Livejournal. Használatukhoz minimális technikai ismeretek voltak szükségesek, ami mára még tovább egyszerúsödött, így gyakorlatilag a bloggerkedés lehetõsége mindenki elõtt nyitottá vált.
70 millió aktív blog
A növekedés óriási, kétezerben az ingyenes blogszolgáltatóknál nyitott blogok számát kb. 135.000-re tették, ez kétezernégyre elérte a tízmilliót is. A Technorati legfrissebb becslései alapján napjainkban mintegy 70 millió blog tekinthetõ aktívnak vagy fél-aktívnak, de már 200 millióra tehetõ az elkezdett de félbehagyott vagy befejezett, azaz inaktív szövegfolyamok száma. (Azonban ebbe már nem csak az ingyenes szolgáltatók blogjai tartoznak bele.) És mára már az ebben rejlõ lehetõségeket nem csak a végfelhasználók egyre növekvő társasága, hanem egyre több szakma is kezdi felfedezni.
2008. szeptember 28., vasárnap
Piacon
Csak akkor tudod meg hogy valójában mennyi vidám ember is van a világon, ha kigombolt sliccel mész végig szombat reggel a piacon...
2008. szeptember 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
