A szatmári elnyújtott flashmob

A flash mob arról szól, hogy maroknyi ember összebeszél és pár percig valami furcsát csinál közterületen, vagy azért, hogy valamire felhívja a figyelmet, vagy élcelődésből, vagy csak úgy saját megelégedésre. És úgz magyarították, hogy villámcsődület (flash =villám, mob = tömeg).
De a legesleg lényege, hogy nem kürtöli világgá, hogy ezt meg azt tervez, itt meg ott, hanem csak az a pár ember tud róla, aki részt vesz benne.
Erre Szatmárnémetiben csinálnak olyat, hogy előre bejelentik a sajtóban, hogy hol tartják meg a csődületet és az két órát tart. Kétórás villámot még sose láttam, és a nyilvános bejelentés sem jellemzője az ilyenféle csődületnek.
Már nem egy ilyen volt és már a következőt is bejelentették. Nincs nekem semmi bajom azzal, hogy extrovertált emberek kimennek az utcára figyelemfelkelteni, csak ne nevezzék flesmobnak!
Hát de nem?! De!

Portugáliai nyaralás 2010

Tizenkét nap Portugália és vágyok vissza mindig.
A portugáliai Algarve partjait bejárva, olyan mintha tucatnyi nyaralás töltene el az ember egy hétköznapi tengerparton.
Lépten-nyomon újabb és újabb partok, mindegyik más, mindegyik más egyéb miatt szép, még a víz se ugyanolyan sós, meg nem ugyanúgy hullámzik mint az előző nap meglátogatott parton.
Láttam Lisszabont is, meg pamplonai bikafuttatást portugál módra, buborék-búvárkodtam is egy XXI-ik századi hippik által is kedvelt parton, küzdöttem a derékig érő víz ellenére is elemi erejű apállyal, meg láttam a végtelen Atlanti óceánt Európa legnyugatibb csücskén, ahol a szikláról majd lefújt a szél.
A részleteket meg leírtam >ITT<:

Újra rátaláltam a saját blogomra, esküszöm, hónapok óta nem jártam erre!
Bár ezzel nem kéne dicsekednem hanem inkább nekiállnom blogolni, remélem érnek olyan tapasztalatok, amik felkerülhetnek ide!